Problémamegoldás – szeretettel és szabályokkal

Problémamegoldás – útmutató

A problémamegoldás képessége egy alapvető túlélési eszközünk. Ezt vesszük igénybe a másokkal keletkezett napi konfliktusok kezeléséhez. Ezt alkalmazzuk saját problémáink megoldásához.

A gyerekek számára különösen fontos, hogy megtanítsák nekik ezt a képességet, mert enélkül képtelenek lesznek eredményesen kezelni saját kisebb nagyobb gondjaikat, akár otthon, akár az óvodában, vagy az iskolában.

A jó problémamegoldó gyerekek megfelelő önbizalommal rendelkeznek, nem ijednek meg az akadályoktól, s a sikerek szárnyakat adhatnak nekik. Íme 5 lépés, amivel a szülő segítheti a gyereket a problémamegoldó képesség fejlődésében.

1. Legyünk együttérzők. Ez a legfontosabb jelzés a gyerek számára, amikor érzi, hogy a szülő szereti és törődik vele. “Elvesztetted a könyvedet? Ó, jaj, hát ez kellemetlen”.
2. Sugalljuk neki, hogy van megoldás. Értessük meg a gyerekkel, hogy neki is van eszköze a megoldáshoz. “Mit gondolsz, most mit tudnál tenni?” Így talán a gyerek ijedtség és bűntudat helyett elkezd gondolkodni a megoldáson. Lehetőséget kap arra, hogy különböző módszereket latolgasson.
3. Ajánljunk megoldást. Ha a gyermeknek nincs jó ötlete, adjunk neki tanácsot. “Szeretnéd tudni, hogy más gyerekek mit tennének, ha elveszítenék a könyvüket?” Kezdjük a rosszabb megoldással és haladjunk a jó felé. “Némelyik gyerek nem foglalkozna a könyv elvesztésével, megpróbálna anélkül boldogulni. Más gyerekek kérnének egy újat  a tanártól. Megint mások megpróbálnák felidézni, vajon hol veszíthették el.”
4. Kérdezzük meg a gyereket a várható következményekről. “Szerinted mi történik …..ha a könyved nélkül mész suliba,…ha újat kérsz a tanártól,…ha végig gondolod hol hagyhattad el?” Ezen a módon tudatosítjuk a gyerekben, hogy a cselekvéseinek vannak következményei, amik eltérő súlyúak lehetnek, tehát érdemes mérlegelni, és a várható eredmény szerint választani ki a megoldást.
5. Engedjük a gyereket választani. Lehet, hogy nem a legjobb elhatározásra jut, de ha nem túl komoly a döntés következménye, akkor hagyjuk rá. “Rendben, remélem ez nálad beválik.”

Szívhez szóló háziszabályok – játsszunk együtt

A szülők nagy felelősséggel tartoznak kisgyermekeikért. Milyen stílusban beszél a szülő, milyen szabályokat határoz meg, mennyi szabadságot ad a gyereknek, mennyire segíti vagy hagyja a gyereket egy probléma megoldásában, – ezek a tényezők mind-mind hatnak a csemete egyéniségének alakulására.

Minden kölök, még a legjobb viselkedésű is, időnként rosszalkodik, szinte elviselhetetlen egy darabig. Ahogy a szülő az ilyen helyzetekre reagál, az döntheti el, hogy a gyerek levonja-e a megfelelő következtetést, vagy egy álságos csatába kezdünk.

Tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljunk arra, hogy vajon hányan szeretünk szabályok mentén élni? Bármennyire is korlátozásnak tűnik,  a szabályokra mégis szükség van, még otthon is. Ha a gyerekek is tudják, hogy mihez tartsák magukat, akkor sokkal nyugodtabb lehet az otthon légköre.

A háziszabályok lehetnek elég általánosak is, például nincs kiabálás, nem káromkodunk. A lényeg az, hogy  a szabályok mindenkire vonatkoznak, mindenkinek kötelező a betartásuk. Fontos, hogy a gyerek megértse, hogy az előírások megszegésének következménye van.

Üljön össze a család és egyezzenek meg például 10 olyan egyszerű szabályban, amelyeket a gyerek is képes lesz követni. A szabályokat írják le és tegyék ki egy jól látható helyre, akár rögzítsék egy mágnessel a hűtőszekrényre.

Ahol csak lehet, a szabályok megfogalmazása ne tiltó, hanem pozitív hangvételű legyen. Például: “Mindenki udvariasan beszél a másikhoz”, vagy “A játszás végén rendet rakunk”. Az olvasni még nem tudó gyerekek számára rajzzal vagy képpel illusztrálhatjuk a szabályokat. Ez utóbbi tevékenység akár közös játékot is jelenthet, amíg elkészítjük a szabály-tablónkat.

A napi rutin tevékenységek során tartsuk szem előtt a háziszabályokat és időnként dicsérjük meg a gyereket, amikor betartja azokat. Viszont ha megszegi, akkor figyelmeztessük erre, hivatkozzunk a kifüggesztett papírra.

Ne legyenek a szabályok “rugalmasak”, tehát ha közösen megegyeztünk bennük, akkor ne változtassunk rajtuk, különben a gyerek hajlamos lesz megszegni azokat. A végső cél az, hogy a gyerek megértse, hogy a háziszabályok egy határt jelentenek, amit senkinek nem szabad átlépnie. Ellentétben a problémákkal, ezeken nem érdemes gondolkodni.

Egy gyerek életében lehetnek egészen egyszerű és könnyen megoldható problémák, amikkel ő maga is megbírkózik. Azonban adódhatnak komoly akadályok, akut problémák is, és ilyenkor tudnia kell, éreznie kell, hogy segítségre szorul.

Nem lehet az életben előforduló összes várható probléma megoldására felkészíteni csemeténket. Azonban megtaníthatjuk nekik, hogy saját szintjükön elemezzék a keletkezett problémát, gondolkodjanak el a megoldási lehetőségeken, és ha nem jutnak dűlőre, akkor kérjenek segítséget. Ehhez szükséges a támogató családi háttér, amit a szülőknek kell megteremteniük.

Ennek a problémamegoldó folyamatnak a játékos elsajátítását szolgálják a gondolkodáson, stratégián alapuló társasjátékok. A legjobb társasjátékban a győzelemhez nem a puszta szerencsére hagyatkozunk.

Mihály Katalin