Krisztina, négy kislány anyukája

Egy négy gyermekes pszichológus tapasztalatai

Legutóbbi külföldi utam során egy plakát ragadta meg a figyelmem: egy amerikai pszichológus ingyenes előadására invitáltak. Az előadó, Krisztina (eredeti nevén Christie), négy kislány anyukája, az iskolára való felkészülésről beszélt. Kiváncsi voltam, hogy egy nagycsaládos szakember, akinek  a férje is pszichológus, hogyan látja a helyzetet. Megpróbálom az előadás fontosabb gondolatait megosztani az olvasókkal.

Izgalom vagy félelem?

Érzelmileg is megterhelő a család számára amikor a gyerek az iskolát kezdi, főleg az első gyerek. Én, mint szülő, mire számítsak? Be tud-e illeszkedni majd a kisfiam, kislányom? Tud-e már mindent, amit a leendő osztálytársai tudnak? Sok, hasonló kérdés merül fel a szülőkben, amikre a válaszokat csak később kapják meg.
Mégsem szabad idegesnek lenni, mert az átragad a gyerekre is, és az egészséges izgalom helyét félelem, stressz veszi át. Bízni kell a gyerekben, fel fogja találni magát, meg fogja tanulni, amit megtanítanak neki.

Mennyire önálló a gyerek saját maga ellátásban?

Ebben az izgalmas helyzetben szülőkként gondoljuk át, hogy mi megtanítottuk-e arra az első osztályba induló lurkónkat, ami a napi élethez kell. Vajon be tudja-e rendesen gombolni a nadrágját a kisfiam a fürdőszoba használata után? Be tudja-e helyesen fűzni a cipőjét ha futkározás során netalán kioldódik? A tornaóra után, fel tud-e öltözni? Szükség esetén nyilván segít a tanítónéni, de mennyivel több önbizalma van annak a gyereknek, aki mindezeket önállóan képes elvégezni.
Figyelje meg gyerekénél ezeket a tevékenységeket. Még nem késő gyakorolni a nehézkesnek tűnő mozdulatokat, akár az idősebb testvér bevonásával. Rengeteg stressztől menti meg kisfiát, kislányát!

Érez-e felelősséget a gyerekem a saját dolgai iránt?

Ennek kialakítását korábban kell elkezdeni, de most sincs minden veszve. Ha az anyuka eddig mindent becsomagolt a gyerek helyett, itt az ideje ezt abbahagyni. Engedje a gyereket bepakolni a táskájába. Amikor reggel indulnak az iskolába, legyen a gyerek feladata, hogy az uzsonnás dobozát kiveszi a hűtőből és elrakja. Ugyanez érvényes délután, az iskolából hazatéréskor. Ne az anyuka bányássza ki a szendvicses dobozt a táska mélyéről, legyen ez is a gyerek feladata. Persze az ellenőrzést a szülő végzi, de ha az ilyen teendők napi rutinná válnak, beérik a gyümölcs! A gyerek felelősségérzete egyre fejlődik, a szülő pedig örülhet, mert nem lesz akkora a rendetlenség.

Ki tudja-e nyitni a szendvicses dobozt?

Az első kislányom eleinte rendszeresen hazahozta a becsomagolt szendvicsét. Csak sokadik alkalommal vallotta be sírva, hogy nem tudja kinyitni a dobozt, mert nagyon szoros a csat! Bármilyen nagy szeretettel és gondoskodással készítettem  a másnapi szendvicset, szegény mégsem tudta megenni! Győződjünk meg arról, hogy a gyerek ki tudja-e nyitni a műanyag dobozt, a gyümölcsleves dobozt, vagy a vizes falkont. Tanítsuk meg ezeknek a kezelésére. Figyeljünk arra, hogy a gyümölcslés dobozhoz tartozó szalmaszálat a gyerek képes legyen kibontani, és a szalmaszálat beszúrni a dobozba. Persze mindezt leejtés nélkül! Gyakorolják a műanyag vizes palack kinyitását és a kupak szoros visszazárását. Ugye nem akarja eláztatni az iskolatáska teljes tartalmát?

Mennyi alvás szükséges?

Nehéz kérdés, ez gyerekenként változik, nekem mind a négy lányom más volt. Az ideális az lenne, ha a gyerek reggel időben ébredne, saját magától, nem kellene ébresztgetni. Talán a délutáni alvás elhagyásával ez megoldható. Eleinte csak másnaponta szunyókáljon délután, aztán csak a hétvégén. Ezzel lassan kialakítható egy új alvási ciklus, ami az iskolai menetrendhez jobban illik.

Mennyire ragaszkodik a kedvenc játékához?

Némely gyerek nagyon nehezen válik meg kedvenc alvómacijától vagy kistakarójától. Az iskolába kénytelen ezek nélkül menni, ezért fontos a jelenséggel foglalkozni. Nálunk az volt a megoldás, hogy megegyeztünk a gyerekekkel, hogy a kedvenc plüssfigura, vagy kistakaró éjszakára velük maradhat, de nappal nem vehetik ki az ágyból. Ezek a kedvencek az alvótársaik, az iskolában nincs rájuk szükség. Szerencsére nálunk ez a módszer remekül bevált mind a négyszer!

Kevesebb délutáni különórát

Óriási változást, fizikai terhelést jelent a kisgyerek számára, hogy egész nap talpon kell lennie. A nap végére nyugtalan, péntek estére pedig már teljesen kimerült. A túlzott igénybevétel lelkileg és fizikailag is megterheli a kicsiket. „A kevesebb több” – legalábbis az első osztály első félévében nem célszerű a különóra.

Beszélgessünk okosan!

A suli kezdete előtt nyilván sokat beszélgetünk a gyerekkel, megpróbáljuk elmondani neki, hogy mi minden történik majd, mi mindenre lesz lehetősége. Tesszük mindezt annak érdekében, hogy megnyugtassuk őt! Mi van akkor, ha pont az ellenkező hatást érjük el. A túl sok ismeretlen dolog a gyerek számára félelmet okozhat. Amikor a leendő iskolai napokról beszégetünk, nagyon figyeljünk a gyerek reakcióira, az arcán megjelenő aggodalmat biztosan észre fogjuk venni. Magyarázzuk el, hogy minden rendben lesz, más gyerekeknek is lesznek kérdései, senki nem várja el tőle, hogy mindent tudjon. A tanítónéni is segíteni fog.

Jelölje meg a gyerek holmijait

Készüljön fel arra, hogy a gyerek az iskolában biztosan elveszít majd néhány ceruzát, tollat, füzetet, stb. Itt van jelentősége annak, hogy mennyire alakítottuk ki a gyerekben a dolgai iránt érzett felelősséget. Viszont sokat segíthetünk a helyzeten, ha mindent megjelölünk, akár a gyerek nevével, akár valamilyen más azonosítóval. Ezzel megelőzhetjük a váratlan családi kiadásokat, és a dolgok elvesztése miatti konfliktusokat.

Alakítsák ki saját hagyományaikat

Akár tetszik, akár nem, a gyerek a következő 12+ évben iskolába fog járni. Nagyon érdekes és vidám emlékkönyvet készíthetnek együtt, minden tanév első és utolsó napjáról. Szerezzenek be egy vastag füzetet, ez lesz a napló. Írják le, rajzolják bele, illusztrálják képekkel annak a napnak a történetét. Vonjuk be a testvéreket is. Az utolsó naphoz be lehet ragasztani vagy fűzni a bizonyítvány másolatát is! A füzet persze helyettesíthető egy műanyag tasakos mappával. Képzeljék el, amikor majd az unokával együtt nézegetik azokat a lapokat! Mindez megoldható már számítógépen is, de akkor elmarad a közös irka-firka és rajzolás öröme!